Ismerd fel magadban a HANGAFŰ eszenciát!

Mások mellett ez is egy olyan eszencia, aminek felismeréséhez kell egy kis önreflexió. Biztosan neked is van olyan ismerősöd, akivel nem mindig találkozol szívesen az utcán, vagy inkább nem veszed fel a telefont, amikor hív, mert tudod, hogy az hosszú beszélgetés - vagy még inkább monológ - lesz. Egyes emberek, úgy tűnik, csak a saját problémáikról szeretnek beszélni, szinte levegőt sem véve beszélnek róluk, ha alkalmuk nyílik rá. Úgy érezheted, hogy az ilyen ember mindig reflektor fényre vágyik, nem kíváncsi senki másra. Pedig emögött egy végtelen magányosság érzés áll. Társaságra, törődésre, szeretetre vágyik. Sokszor kisebbségi érzéssel is küzd. És sajnos ezen az úton nem tudja elérni a vágyott figyelmet.

Bach doktor az identitás virágának nevezte a hangafű eszenciát és azoknak ajánlotta, akik rosszul viselik a magányt és folyamatos szükségük van a problémáik megosztására. Állandóan társaságot, vagy még inkább hallgatóságot keresnek és nem veszik észre, hogy saját problémáikkal untatják és fárasztják a környezetüket. Ezért a vágyott együttérzést és elismerést a legritkább esetben kapják meg. Ehhez arra lenne szüksége, hogy képes legyen odafigyelni másokra, és meghallgatni más emberek gondolatait. Az eszencia abban segít, hogy megtaláljuk a legjobb pillanatot és a legjobb módot gondolataink kifejezésére, anélkül, hogy elárasztanánk a környezetünket velük.

Szükséged lehet a hangafű eszenciára, ha

• úgy érzed, nem figyelnek rád, nem hallgatnak meg, akár menekülnek előled

• rosszul viseled az egyedüllétet és mindig igyekszel társaságot találni, hogy elmondd a problémáidat

• nem szereted, ha másra irányul a figyelem egy társaságban

• úgy érzed, nem ismernek el, ezért el kell mondanod magadról mindent

• ha nem beszélheted ki magadból, szétfeszítenek a problémák

• azt tapasztalod, hogy igazságtalanul mellőznek és nem látod az okát

A hangafűt igénylő emberek lelkiállapotának hátterében sokszor az áll, hogy gyermekkorában sokat hagyták magára, akár fizikai, akár lelki értelemben, ezért kialakult benne a kényszer, hogy felhívja magára a figyelmet. De a felnőtt hangafű környezete ezt nem köteles felismerni és tolerálni, így éppen azt éri el náluk a figyelemfelkeltés kényszerrel, amitől a legjobban fél: magára hagyják.

A hangafű abban segít, hogy nyitottá váljunk másokra, megtanuljunk odafigyelni rájuk és empátiát gyakoroljunk irántuk. Ez a legbiztosabb módszer a magány ellen.