A felhők felett mindig süt a nap - A Bach-eszenciák hatása az érzelmekre
A repülés nem a kedvencem, mondhatni, számomra komfortzónán kívüli egy konzervdobozva zárva turbulenciában rázkódni több ezer méterrel a stabil talaj fölött. Két dolgot viszont imádok benne. Az egyik, hogy órákra rövidíti a több napos utazásokat, lényegesen kevesebb efforttal, mint amennyit az autóvezetés, tömegközlekedés, pláne a gyaloglás kívánna. A másik és számomra a legfontosabb: a felhők felett mindig süt a Nap! Ezért gondolok a repülésre a virágeszenciák metaforájaként. Elmagyarázom.
Észrevetted már, hogy bármilyen, ködös, nyálas időben is indulsz el repülőútra, felszállás után rövid időn belül napfény füröszti az arcodat? Emlékezz, vagy képzeld el a szituációt! Legyen mondjuk november, az északi féltekén. Körülbelül 10 fok, szitáló eső. Az ég szürke, a levegő nyálkás, minden félhomályos. Ebben semmi szép vagy romantikus nincs. Épp kiszálltál a járműből a reptéren, húzod a bőröndöd pocsolyákon keresztül a vizes aszfalton. Fújja a szél az arcodba a hideg esőcseppeket. Csekkin, beszállás, majd a gép elrugaszkodik a talajról. Amíg eléri a repülő magasságot, turbulencia rázza, néha emelkedik, néha süllyed és még mindig szürke minden körülötte, az eső veri az ablak plexijét. Majd az ablak felső részén meglátsz egy fénycsíkot. A nagy feketésszürke felhők felett megjelenik egy kis kékség és egy napfénycsík. Ahogy a gép emelkedik, úgy egyre vastagabb a fénycsík, egyre több a kék, míg végül a feketeséget, ami olyan nyomasztóan hatott rád a földön, már csak akkor látod, ha lepillantasz a gép szárnya alá. Ha egyáltalán lepillantasz. Az ilyesmit könnyű elfelejteni. És van az a repülő magasság, ahonnan már nem is látszik többé.
Pontosan ezt ajándékozzák nekünk a virágeszenciák! Legyen bármilyen nyomasztó a helyzeted, rossz a kedved, kilátástalan a jövőd, a megfelelő eszencia ráébreszt arra, hogy minden csak nézőpont kérdése. A Nap mindig süt, az ég mindig kék, csak abból a perspektívából, ahol éppen vagy, ez nem látszik. Erre gondolhatott Rudolf Steiner: „Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok”. Az eszenciák nem szó szerint felhőoszlatók. Az eszenciák mindsetter-ek. Nem fújják el az adósságot, nem javítják meg a mosógépet, sem az anyós, sem a főnök nem lesz tőlük kedvesebb. Önmagukban, tettek nélkül a kilókat sem olvasztják le és a múltbéli sebeidet sem teszik semmissé. Hogy akkor mit csinálnak? Segítenek megszabadulni az érzelmi stressztől. Segítenek jó döntéseket hozni. Segítik az önreflexiót, a hibás működésünk felismerését. És a kijavítását is. Segítenek elhalványítani a múltbéli fájdalmakat azáltal, hogy az örömre és a pozitív élményekre irányítják a fókuszt. Mentális és lelki értelemben felrepítenek a felhők fölé, ahol mindig süt a Nap! És hidd el, napsütésben minden könnyebb!
Ez a misztikus fókuszirányítás akkor is megtörténik, ha gyakorló meditáló vagy. És akkor is, ha született nyertes. De ha nem voltál ilyen szerencsés, vagy az eddigi életed során sikerült jó nagy masszát keverned magad körül, akkor tekints az eszenciákra úgy, mint egy mentőkötélre. Kapaszkodj bele, és engedd, hogy felhúzzon oda, ahol már stabil a talaj a lábad alatt.
Virágeszenciák szedésébe még soha senki nem halt bele. Soha senki nem tapasztalt mellékhatásokat. Senkinek nem tudsz vele ártani. A legrosszabb kritika, amit valaha hallottam róla az az, hogy nem csinált semmit. Ennek pedig egyetlen oka lehet: nem a megfelelő eszenciákat szedted. Mert vagy nem ismerted fel a valós problémát, vagy nem vagy őszinte magaddal (vagy a segítőddel). A másik, amit néha hallok, hogy eszenciák nélkül is elmúlt volna a baj. Lehet. De ha nem jól működik az életed, inkább fordulj hozzájuk! Egy repülő sosem árt, ha a felhők fölé vágysz.
