Mit tanácsol a gyógytornász-fizioterapeuta a fájdalmas események kezelésére?
Az előző bejegyzésben javasolt módszerek a természet és a homeopátia eszközeit mutatták be a fájdalom megelőzésére, csillapítására és a gyógyulás gyorsítására vonatkozóan. Megkértem Blankát, aki gyógytornász-fizioterapeuta, mondja el, hogy ő mit javasolna a kisebb balesetek kezelésére, illetve mit gondol a köztudatban elterjedt elsősegély módszerekről.
Íme a gondolatai
az IZOMLÁZról:
Az izomláz megelőzésére kiválóan alkalmazható az SMR henger. Ez egy ma már nagyon elterjedt és igencsak hasznos eszköz, mely sajnos mindig hátrányt élvez a sportot végzők körében, leginkább türelem hiányában, na meg persze mivel a normális emberek nem feltétlenül szeretnek fájdalmat okozni maguknak. Azonban, ha a hengert megfelelően használjuk - ezalatt értem a mozdulatok lassú tempóban való kivitelezését, illetve az izmon való végig gördülést -, az kifejezetten a segítségünkre lehet. Edzés után 3-5 ismétléssel, lassan menjünk végig a megdolgozatott izmainkon. A hangsúly a "lassún" van, mivel a hengerrel alkalmazott nyomás pillanatnyilag csökkenti a szöveti vérellátást, majd mikor továbbgördülünk, friss vér áramlik vissza a hengerezett szövetekbe. Ezzel javítja az anyagcserét és csökkenti az izomláz kialakulásának esélyét, mértékét. A hengerezés hatékonyságát még inkább növelhetjük az utána elvégzett nyújtó gyakorlatokkal! Ne felejtsük, minél jobban utálunk valamilyen tevékenységet, valószínűleg annál hasznosabb a számunkra!
a FICAMOKról és RÁNDULÁSOKról
Ficamok és rándulások esetén az első reakció általában a felpolcolás, nyugalomba helyezés és legtöbbször még a fagyasztott borsó is előkerül a fagyasztó mélyéről. Persze ezt mind csinálhatjuk is, főleg, ha nem tudjuk pontosan mivel állunk szemben. Azonban hosszú távon sokat ronthatunk a gyógyulás hatékonyságán, ha nem tartunk észben egy pár dolgot.
Az első, hogy a hosszas jegeléssel többet ártunk, mint használunk! A hideggel ugyanis érösszehúzódást, "szűkületet" okozunk a szöveteket ellátó kis erekben, mely a vérellátást és így a szöveti anyagcserét csökkenti. Ha nincs megfelelő anyagcsere, nincs megfelelő gyógyulás sem. Azontúl az ízületi helyzetérzékelést is ronthatjuk az idegvégződések "lefagyasztásával", ami méginkább arra sarkallja az embert, hogy ne mozgassa, hiszen úgymond félelemből "biztonságban" próbáljuk tartani.
Ha már a mozgást említettük: esszenciális! Nagyon is fontos, hogy a még meglévő mozgásokat alkalmazzuk, hiszen a keringést leginkább a mozgással lehet serkenteni, és így a gyógyulást elősegíteni. Valamint, ha duzzanattal állunk szemben, az ödéma csökkentésében is segíthet. Ezalatt természetesen nem az olyan komplex és bonyolult mozgásokat értjük, mint a bokakörzés vagy lábujjhegyre állás. Terheletlen (tehát ülő, vagy fekvő) helyzetben alapvető mozgásokat végzünk, például a boka esetében ilyen a köznyelven csak "pipa-spicck"-ként emlegetett mozgások.
Fontos azonban ehhez hozzátenni, hogy intenzív fájdalom esetén nem szabad a mozgásokat végezni, ez esetben jobb, ha megvárjuk, míg egy hozzáértő szakember ránéz. Tehát abban az esetben tartsuk mozgásban az ízületet, ha a fájdalom egy 10-es skálán elhelyezve (ahol a 10 az elviselhetetlen fájdalom) maximum 6-7-ig megy fel. Ezt természetesen mindenki magának érzi.
A felpolcolás is hasznos lehet, azonban ha belegondolunk, pont egy bokaficamnál nem szeretnénk nagyon megnehezíteni a friss vér odaszállítását a sérülés területére. A gravitáció remekül segít elszállítani a vénás vért, illetve a nyirkot, viszont ne tegyük nagyon magasra a sérült végtagot, hiszen az artériás, tápanyagokban gazdag vérnek nehezítjük csak a dolgát. Szerencsére a felpolcolás nem akadályoz meg minket a mozgatásban, figyeljünk rá, hogy finoman mozgassuk a sérült végtagot!
és egyéb stratégiákról, amiket javasolt kipróbálni:
Ha valakinek semmit nem mond a kineziotape kifejezés, akkor most érdemes megismerkedni vele. Ezek azok a színes csíkok, amiket sportolókon lehet látni, mindenféle alakzatban a testre ragasztva. Nem, ez nem valami új trend, vagy divatkiegészítő, hanem egy rendkívül hatékony gyógyászati segédeszköz!
A szalagot különböző technikákkal ragasztjuk a bőrre, attól függően, hogy mi a célunk: véraláfutás, vagy ödéma csökkentése, ízület stabilizálása, vagy ízületi mozgások elősegítése. Legvalószínűbb, hogy egy véraláfutás, vagy duzzanat után fogjuk használni a tape-t. Ilyenkor egy úgynevezett "polip" vagy "nyirokragasztást" teszünk fel, ami a nevéhez hűen úgy is néz ki, mint egy polip szép, hullámzó karjai. A tape a bőr alatt található, felső kötőszöveti réteget segít elemelni, a kis nyúlványok pedig csatornaként segítenek elvezetni a felgyülemlett folyadékot a sérült területről. Ficam, vagy rándulás esetén a stabilizáló taps ragasztások segítenek. A kinesiotape a rehabilitáció során is segíthet a magabiztosabb mozgáskivitelezésben, és a fájdalomcsökkentésben. Azonban fontos kihangsúlyozni, hogy a tape nem váltja ki a tornát! Egyrészt, ha a megfelelő izmok nincsenek megerősödve, a tape önmagában nem fog stabilizálni. Másrészt, feltételezem, hogy senki nem szeretne élete végéig gyógytornászhoz rohangálni tapeltetni. Tehát a kinesiotape inkább egy fontos kiegészítő terápia, ami megkönnyítheti a dolgunkat a rehabilitáció során. Kimondottan szakemberek által alkalmazható technika, előképzettség nélkül többet árthatsz, mint segítesz!
A kineziotape kistestvére a cross-tape, ami házilag is alkalmazható, ha betartod az alkalmazás szabályait. A cross-tape első sorban hegek mobilizálásában lehet a segítségünkre, de számtalanszor volt már tapasztalatom vele, amikor egy-egy csúnyább véraláfutástól, vagy kisebb duzzanattól szerettem volna megszabadulni. A tapet egyszerűen fel lehet rakni magunknak, a lényeg, hogy kifeszítsük előtte a bőrt, tehát olyan irányba kell mozgatni a végtagot, amely elősegíti a bőr feszülését. Persze, ha egy nagyobb boka duzzanatról van szó, ami még fáj is, nem kell a fájdalom ellenére is erőltetni a mozgást! A cross-tapet átlósan, tehát az egyik sarkával a talaj fele rakjuk fel, annak megfeszítése nélkül. Ideális esetben a tape kicsit hullámos, miután a bőr már nincs kifeszítve.
Minden esetben kérjük hozzáértő véleményét a sérülésről! Senkinek nincs se röntgen, se ultrahang szeme, sokszor nem tudhatjuk, mivel is állunk szemben.
